Tolmácsolás az ókorbanA Bábel Tornyától egészen az internet koráig a tolmácsok a történelem szinte összes fontos eseményénél jelen voltak: a tolmácsolás története majdnem olyan régre nyúlik vissza, mint az maga az emberiség története. A tolmácsok mindig is fontos összekötő szerepet töltöttek be a különböző származású, kultúrájú emberek, csoportok kapcsolatában. Mivel a fordítással ellentétben a tolmácsolás nem hagyott maga után írásos bizonyítékot, így sokkal nehezebb a történetét felderíteni.

Az első írásos utalás a tolmácsolásra időszámításunk előtt 3000-ből származik, ekkor az ókori egyiptomiak már saját hieroglifát használtak a tolmács leírására.

A tolmácsolás ezután legközelebb az ókori Görögországban és Rómában kapott fontos szerepet. Mind a rómaiak, mind a görögök számára rangon aluli volt, hogy megtanulják a meghódított területek nyelvét. Éppen ezért a szolgák, rabok és a kevert származásúak feladata volt, hogy az előkelők számára tolmácsoljanak. A 17. századig a latin volt a „lingua franca”, a diplomácia nyelve Európában, éppen ezért minden nemzetnek szükségszerűen voltak olyan polgárai, akik a kapcsolatok megtartása miatt latinul is beszéltek.

Az évszázadok alatt aztán a tolmácsolás több tényező miatt is egyre szélesebb körben kezdett elterjedni. Az egyik ilyen tényező a vallás. A sokféle vallás követői más országokba is ellátogatták, hogy terjesszék hitüket. Például a 7. és 8. században sok arab látogatott el Nyugat-Afrikába, hogy az ottaniakkal kereskedjenek. A kereskedelem mellett az arabok az iszlám vallást és a Korán nyelvét, az arab nyelvet is elvitték ezekbe az országokba. A tolmácsok segítettek, hogy a környező falukba is könnyen eljussanak a Korán tanításai.

A másik nagy vallás, amely folyamatosan törekedett arra, hogy egyre nagyobb területeket „hódítson meg” a kereszténység volt. 1253-ban Rubruck Vilmost a király Ázsiába küldte tolmácsok kíséretében, hogy terjessze Isten igéjét.

Cortez tolmácsaA vallás mellett a másik fontos tényező a tolmácsolás fejlődésében a felfedezés kora volt. Ahogy a felfedezők keresztül-kasul bejárták a Földet, hogy ismeretlen területeket hódítsanak meg, olyan emberekkel találkoztak, akik addig nem ismert nyelveken beszéltek. A történelem egyik leghíresebb tolmácsa is ebből a korból került ki. Doña Marina (vagy „la Malinche”), a mexikói származású tolmács kísérte Cortezt hadjáratain. La Malinche példája jól illusztrálja, hogy milyen volt a tolmácsok megítélése akkoriban. Mivel a tolmácsok, akik a hódítókat segítették, a meghódított területről származtak, saját népük árulónak tartotta őket, holott legtöbbször nem önként jelentkeztek tolmácsnak. A hódítók ugyanakkor nagyon megbecsülték közvetítőiket. Mivel sok megállapodást, békeegyezményt tettek lehetővé, ezért a ma ismert világ kialakulásában is nagy szerepük volt a tolmácsoknak.

1927-ben a Genfben tartott Nemzetközi Pénzügyi és Gazdasági Konferencián alkalmaztak először szinkrontolmácsokat. A konferenciát követően azonban ezt a módszert egészen az 1945-ben tartott nürnbergi perig nem alkalmazták, mivel túlságosan komplikált és költséges megoldás volt. A per lezárulását követően 1947-ben azonban az Egyesült Nemzetek Szervezete állandó szolgáltatásai közé is felvette a szinkrontolmácsolást.

A közösségi tolmácsolás kifejezés Ausztráliából indult el a hetvenes években, majd terjedt el Európában és Amerikában is. A tolmácsolásnak azt a formáját írta le, amikor a közösségi szolgáltatás képviselőit és a szolgáltatást igénybevételező ügyfelet kellett összekötni, akik különböző nyelvet beszéltek. Természetesen bár külön szó akkor még nem létezett rájuk, a korábban említett eseményeknél is javarészt közösségi tolmácsokról volt szó.

Háborús tolmácsolás1973-ban a telefonos tolmácsolás megjelenésével a korábbi ad hoc jellegű tolmácsolás helyett szakképzett tolmácsokra volt szükség, így egyre nagyobb szükség lett tolmács iskolákra. Ezt követően a tolmácsolás robbanásszerű fejlődésnek indult, a tolmács oktatás is szükségszerűen egységesebbé és mélyrehatóbbá vált. 1997-ben Ausztráliában megalakult a Nemzetközi Fordítókat és Tolmácsokat Akkreditáló Hivatal azzal a céllal, hogy megőrizhessék a tolmácsolás magas nemzetközi színvonalát.

Bár a mai kor emberét már rengeteg technikai vívmány segíti, a világunk a szakma hajnala óta rengeteget fejlődött, egy dolog biztosan még jó darabig változatlan marad: a legnagyobb nemzetközi eseményeknél sokáig jelen lesznek a kultúrák összekötői, a tolmácsok 🙂

 

forrás: http://lrc.wfu.edu/community_interpreting/pages/history.htm

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com