Univerzális nyelv?
Hajlamosak vagyunk a testbeszédre egyfajta univerzális nyelvként tekinteni, ám valójában ugyanaz a gesztus kultúránként teljesen más jelentést hordozhat. Nézzünk néhány példát:
- Az OK jel, amikor a hüvelykujj és mutatóujj kört formáz, az angolszász kultúrában pozitív jelentésű, Brazíliában és Törökországban viszont sértő gesztusnak számít.
- Bulgáriában az igent és a nemet jelző fejmozdulatok nem úgy működnek, mint a legtöbb kultúrában, hanem éppen fordítva.
- A hosszan tartott szemkontaktus a nyugati kultúrákban a nyitottság és őszinteség jele, számos ázsiai kultúrában azonban tiszteletlenségnek tekintik.
Jól látható ezek alapján, hogy a protokolltolmácsolás nem puszta nyelvi közvetítés, de melyek azok a területek, amik fontosak lehetnek, ha mindezt egy kicsit tágabban értelmezzük?
1. Térhasználat
Kultúrától függően más-más testtávolságot tekintünk komfortosnak. Az arab országokban természetesnek tekintik a csekély távolságot és a gyakori érintést, az észak-európai kultúrákban ehhez képest nagy személyes teret igényelnek az emberek.
2. Hierarchia
A terembe való belépés sorrendje vagy az ülésrend kialakítása olyan elemek, amelyek tükrözik és egyben alakítják a résztvevők közötti hierarchikus viszonyokat, kulturális különbözőségekben azonban ezen a fronton sincs hiány.
3. Időkezelés
Latin-amerikai környezetben a “rögtön kezdünk” akár fél órás csúszást is jelenthet a gyakorlatban, míg például egy német számára ez elfogadhatatlan, a nonverbális kommunikáció része tehát az időhöz való viszonyulás is.
A tolmácsolás komplex feladat, melyhez elengedhetetlen a kulturális különbségek ismerete és a nonverbális kommunikáció tudatos figyelése. Ha Te is zökkenőmentes kommunikációval szeretnéd megalapozni a szakmai sikereket, a protokolltolmácsolást bízd ránk!